Nemrég írtam néhány szerelmes vers-paródiát. Aztán belegondoltam, milyen lenne, ha igazi szerelmes verset írnék. Hát ilyen.
muslica
én boldogan belefulladnék a tekintetedbe
még akkor is, ha csak egy muslica vagyok a szemedben, aki óvatlanul repült és csapdába esett
és akinek kicsiny, élettelen testét néhány óvatos és jól irányzott mozdulattal el is lehet távolítani a szemgolyó és a szemhéj közötti kis résből
én azért szeretnék ott lenni a szemedben
lehet, hogy egy egész éjszakát is eltölthetek ott, még mielőtt észreveszel
lehet, hogy úgy álmodsz majd, hogy a szemhéjad mögött ott vagyok én is
szeretném érezni, ahogy álmodsz
szeretném látni az álmodat
szeretnék benne lenni az álmodban
én boldogan belefulladnék az álmodba
A történethez hozzátartozik, hogy ha nyáron biciklizek, akkor rengeteg muslica repül bele a szemembe. Néha még érzem is, ahogy a szerencsétlen ízeltlábú mocorog még egy kicsit a bőröm alatt, mielőtt a nyomás és a levegő hiánya megölné.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.