Gimnázium, oktatás, érettségi, némi irónia.
Itt nagy misztériumok rejtőznek.
Nem Bacchus vagy Venus derűs misztériumai, de a Múzsák édes szava és Minerva bölcsessége bújik meg a falak között és suttog a könyvlapok mögött.
A beavatandó nyolc év felkészülés után léphet csak be a megszentelt falak közé, itt pedig iszonyú próbák várják, mert a misztériumokat csak az ismerheti meg, aki vért, verejtéket és könnyet áldoz a bagolyszemű istennőnek.
A beavatandó engedelmességi fogadalmat tesz, négy vagy öt év idejére feladja a szabadságát, megfeledkezik emberi nevéről, családjáról, vágyairól. Minerva szemei előtt a beavatandó nem személy: puszta szám, mennyiség, jegy.
A beavatandó előtt álló legfontosabb misztérium is egy szám; s akinek van esze, számítsa ki a misztérium számát, hisz emberi szám: 500. Ez a varázslatos és elérhetetlen tökéletesség szimbóluma.
A szent tárgyak – matézis, literatúra, história, egy idegen nép nyelve, s egy tárgy, melyet a beavatandó maga választ –, tehát a szent tárgyak tudása együtt ad majd egy számot, mely a nagy beavatás idején az 500-hoz minél közelebb kell, hogy legyen.
Az 500 csodálatos és rettenetes: mindentudással, szabadsággal, végtelen önállósággal kecsegteti a beavatandót. De hamis illúzió is, mert hiába tör felé a novícius vagy novícia, végül szétfoszlik, mint a délibáb. 500, miként a tökéletes kör, csak a platóni ideák tiszta világában létezik, a hétköznapi valóságban nem.
A beavatandótól Minerva szigorú aszkézist követel meg. Az alapos beavatandó elhanyagolja barátait a szent tudás és a testi pihenés kedvéért – utóbbi természetesen csak az előbbi szolgálatában létezhet.
A beavatandó megtanulja, hogy a tudás hatalom, mert elegendő tudás azt jelenti, hogy az ő kezében van a döntés: mi lesz az a hivatás, aminek szenteli az életét.
És a beavatandó megérti, mi is a tanulás. Alázat és megalázkodás; kitartás és fásultság; felfedezés és fájdalmas döbbenet; biztonságos rutin és idegőrlő egyhangúság; gyümölcsöző gondolatok és a kétely kibogozhatatlan hálója; szent feladat és gonosz hazugság.
A tudás próbái sok formában érkeznek: hirtelen kérdések, szóbeli és írásbeli számadások állnak a beavatandó előtt.
Ha a beavatandó elegendő ismeretről ad tanúbizonyságot, akkor a szigorú szívű Minerva alma materré: gondoskodó anyává változik. A bagolyszemű anya mindig ott van a gyermekei számára – a kételyt eloszlatja, a tévedéseket feloldja, a gondolatok érthetetlen szövevényét kibogozza, az idegen nyelv érthetetlen habogását édes szóvá szelídíti.
Ha a beavatandó az évek során kellő önátadással szolgálta az úrnőt; ha elég energiát, időt, pénzt, csalódást, kételyt, hitet, küzdelmet szentelt neki, akkor az alma mater gondoskodó keze kíséri majd őt a nagy, a dicső beavatás mozzanataikor is, s ezzel az égi segítséggel bizonyosan győzni fog, közel kerül a mágikus 500-hoz. Mágikus esküje ekkor sem törik meg – még mindig engedelmességgel tartozik Minervának –, de a nagy misztérium birtokában új, magasabb szintre léphet, és tovább folytathatja dicsőséges küzdelmét a Bölcsek Kövének megszerzéséért.